Ilyen is van
Valameylik nap a The Guardian-ban es ma megint a BBC hirekben olvastam, hogy egy York-i tanulmany szerint egyre tobb Ausztraliaba vandorolt angol visszatelepul hazajaba, a viragzo ausztral gazdasig helyzet ellenere. 2005 es 2010 kozott kozel 107 000 angol telepedett le Ausztraliaban. Ugyanez a periodus alatt pedig 30 000 vegleg visszatelepedtek. Nagyreszt a csalad es a baratok hianyaval indokoltak de a kultura es a magas arak is nagy szerepet jatszottak dontesukben.
MEggyozodesem, hogy nem csak angolok dontenek ugy, hogy visszaternek. Nemreg szuk barati korunkbol is sajnos egy csalad ugy dontott, hogy az amit Ausztralia nyujt nem potolja a csalad es a baratok hianyat es visszatertek Europaba.
Ezt csak erdekessegkeppen irtam, nem kell sehogy ertelmezni, magyarazni:)
Felíratkozás e-mail értesítőre
Rendszeres olvasók
2 megjegyzés:
Igen. Erdekesseg vagy sem, en is egyre tobb embertol hallom, hogy visszaternek Europaba. Most eppen egy magyar csalad koltozik vissza Budapestre Sydney kellos kozepebol. Hasonlo eseteket ismerek Kanadabol is.
Viktor es Ila 10 eve elnek Ausztraliaban, az ocean szerelmesei, nagyon sokat kirandultak, de most mar eleg volt. Ok is a csaladot es a baratokat jeloltek meg a vegso okoknak amiert hazaternek. Nem hiaba mondja Tamasi, hogy "azert vagyunk a vilagban, hogy valahol otthon legyunk benne".
Sejtem mikor elmulik a felfedezes, es maradnak CSAK a hetkoznapok, akkor az ember elgondolkodik es barmennyire is integralodsz egy tarsadalomban az sosem lesz a tied. Neked mas az anyanyelved, mas a kulturad, masokok a hagyomanyaid, masok a szokasaid, szoval te MAS vagy!
Drága legjobb, legfontosabb barátnőm! (Kedves Csaba-komám!)
Hiába vagy(tok) a világ másik oldalán, és "találkozunk" ritkán élőben vagy a technika által, tudnod kell, hogy én mindig hazavárlak. Nem azért, mert jobb itthon (az azért kitűnik a bejegyzésekből, hogy jobb, kedvesebb, emberbarátibb a világ Ausztráliában), hanem csak azért mert szeretünk és hiányoztok nekünk. Nagyon. Mindig nézem a házatokat, és arra gondolok, hogy "beugorhatnék egy kávéra", ha...
Szóval ha netán eljuttok arra a pontra, hogy "már elég volt", akkor tudjátok, hogy van hova jönni.
Puszilunk és ölelünk: Bodoni család apraja, nagyja.
Megjegyzés küldése